Koronás helyzet Kriszti néni szemszögéből

-          Egy tanár véleménye  –

(Hoffman Kornél 5/c riportja)

Készítettem nektek egy riportot Kriszti nénivel, az elmúlt négy évem kedvenc tanító nénijével. Mivel már nem vagyok alsós, ezért sajnos ritkán találkozunk. Azért a folyosón össze szoktunk futni és beszélgetünk egy kicsit. Most viszont emiatt a fránya vírus miatt még ott sem tudunk találkozni. A minap eszembe jutott, hogy vajon, hogy megy neki ez az otthonlét, jól van-e, hiányzik-e neki az osztálya és a suli. Kicsit kifaggattam ezekről a dolgokról. Nagyon örülök, hogy szívesen válaszolt.

                         

HK:         Kedves Kriszti néni! Feltehetek néhány kérdést a mostani helyzettel kapcsolatosan? Azt tudom, hogy milyen itthonról tanulni, de nem tudom, milyen lehet egy tanár bőrében lenni. Milyen online látni a gyerekeket és úgy tanítani, hogy személyesen nem találkoznak?

K. néni: Mindenkinek különleges ez a helyzet. Egyik pillanatról a másikra alakultak úgy a dolgok, hogy át kellett térni a digitális oktatásra. Tanítani személyes találkozás nélkül komoly kihívás a gyerekeknek, szülőknek és a pedagógusoknak is. Mindenkitől komoly együttműködést igényel. Igyekszem mindent elkövetni azért, hogy megfelelő segítséget nyújtsak ebben a helyzetben. Törekszem motiváló, ötletes, játékos feladatokkal színesebbé tenni a feladatokat. Az online órák mellett sokat készülök, javítok, visszajelzek minden nap a tanulók munkájáról. Lele „Iskolarádiót” készít az osztályomnak. Gyuri bácsi a Lengemeséket olvassa fel Youtube-videókon. Szóval igazi családi vállalkozássá nőtte ki magát az online tanítás. Nagyon hiányoznak a gyerekek, Anikó néni és a közös együttléteink.

HK:         Voltak-e esetleg az elején technikai gondok? Van mindhármuknak gépe, amin dolgozhatnak? Van elég szoba, hogy mindenki nyugalomban végezhesse a maga feladatát (tanítás és tanulás)?

K. néni: Felmerültek technikai nehézségek a digitális oktatás bevezetésekor. Fokozatosan tanultam bele a felület használatába. Azóta is igyekszem fejlődni. Mindenkinek van itthon eszköze.  Gyuri bácsinak és nekem a munkahelyünk biztosított laptopot, Lelének a család gépe áll a rendelkezésére. Apukája a nappaliban tart értekezleteket és tanítja az egyetemistákat. Mi egy-egy szobában teljesítjük a feladatainkat.

HK:         Ha jól tudom, Kriszti néni kisfia, Lele is iskolás. Szokott segítséget kérni? A tanítás mellett van elég idő Lelére is figyelni?

K. néni: Lele a legtöbb dologban önálló, de olykor kér segítséget. Az kíván komoly figyelmet, hogy ne terelődjön el a feladatról, valamint, hogy mindent időben visszaküldjön a tanító néniknek. Lele apukája is itthonról dolgozik, így ő is tudja támogatni, ha szükséges.

HK:         Lele szereti az online oktatást vagy inkább bejárna az iskolába, hogy találkozhasson a barátaival? Kriszti néninek hiányzik az osztálya, a suli és a többi tanár néni, tanár bácsi? Nekem például már hiányoznak az osztálytársaim és az egész suli.

K. néni: Lele nagyon motivált az online oktatásban. Szereti használni a szükséges felületeket. Gyakran beszélget az osztálytársaival, sokszor közösen játszanak a virtuális térben. Az utóbbi napokban azért egyre gyakrabban emlegeti, mennyire szeretne már találkozni velük. Főleg a tanító nénivel, akitől most köszönnek majd el, mert jövőre felsősök lesznek. Nekem nagyon hiányoznak a gyerekek, a kollégák, az iskola. A mosolyok, az ölelések, az együttlét öröme.

HK:         Amikor mindenki befejezte a munkáját, a család szokott közösen társasozni, filmet nézni vagy sétálni menni? Több így a közös program?

K. néni: Lényegesen több lett a közös programunk. Gyakran játszunk együtt. Kedvencünk a Scrabble, Uno, Hive. Szerencsések vagyunk, mert kertes házban lakunk, így sokat vagyunk a szabadban. A kutyánkkal, Árcsival pedig mindennap nagy sétákat teszünk a közeli mezőkön, lankák oldalában.

HK:         Végül azt kérdezném, hogy milyen jó és rossz következtetéseket tud Kriszti néni levonni ebből a helyzetből. Vezetnek-e naplót? Mi például néha leírunk egy-két dolgot, történést, hogy később emlékezhessünk rájuk.

K. néni: Lele iskolai feladata a naplóírás, így rendszeresen rögzítjük az eseményeket. Érdekes lesz majd később olvasgatni erről a különleges időszakról. Bebizonyította ez a helyzet, hogy milyen fontos színtér a gyerekek és a tanítók, tanárok életében az iskola. A személyes kapcsolatok fontossága, a tanulás közösségi élménye, a barátságok megélése létfontosságú az életünkben. Külön hálás köszönet azoknak a szülőknek, akik munka mellett, lelkiismeretesen segítik gyermeküket és így bennünket is ebben a megváltozott helyzetben. A gyerekek többsége lelkesen, felelősségteljesen, alaposan végzi a feladatokat. Nagyon büszke vagyok rájuk. Meg kell említenem azt is, hogy vannak olyan gyerekek, akik nem elég motiváltak ebben a folyamatban. Őket nehéz rábírni a tanulásra. Ez olykor elkeserít.

HK:         Nagyon köszönöm a válaszokat! Persze jobb lett volna, ha egy csésze tea mellett beszélgetünk, de azért az e-mail-es interjúnak is nagyon örülök!!! Szerintem szeptemberben fogunk találkozni!