Egy tavaszi éjszaka

 

A körítés - Május van. És már most hőség. Nem szeretem a meleg időt, sem a romantikus embereket, akik a tavasz gyönyörűségeiről, ,,csodáiról" áradoznak. Ez is csak egy évszak, épp mint a többi, de ezt valamiért túlértékelik. Micsoda igazságtalanság! És ha ezekről van szó, mindenki örökösen csak ugyanazokat az iskolában betanított klisés dolgokat hajtogatja. Pedig a részletek, a kicsiny, lényegtelen dolgok az igazán megragadók. Egy furcsa mozzanat, ami megragadja az ember figyelmét és nem ereszti még egy jó darabig, mint a kis óvodás, aki anyja kezébe csimpaszkodik, hogy ne hagyja őt ott, abban a gyerekekkel és játékokkal teli helyiségben. Végül azonban a gyermek megadja magát és odaballag a többiek közé.

A helyzet - Nemsokára éjfél és kellemes álmosság telepedett rám. A sötétnek tűnő plafont bámulom, és egy bús rockzenét hallgatok. A macskák óbégatva, szerelmesen kergetik egymást. Ez furcsa, mert ezt csak nyáron szokták csinálni. Bár, amilyen meleg van, ez nem csoda. A kutyáim meglepő módon nem ugatnak. Biztos alszanak, épp mint mindenki más a ház körül, akinek nincs fékezhetetlen ihlete az íráshoz. Most már csend van. Csak a fejemben zakatolnak gondolatok és száguldanak tovább a távolba, akár a vonatok, amikkel pár hónapja utaztam reggelente. Az utca végéből néhány eb kurjant egymásnak egy-egy jóéjt. Egy motor zaja csendül fel néhány pillanatra, de el is ül, amint elsuhan a jármű utasával. Ő bizonyára arra érezhetett megállíthatatlan vágyat, hogy érezze a hűvös éjjeli szellőt és a sebességet.

A vége - Újra álmatagság veszi át az irányítást felettem. Pedig még volt valami, amit szerettem volna leírni. Egy újabb aprócseprő gondolat, ami befészkelte magát a fejembe, de egy hirtelen szélfúvás leverte a fészket és annak tartalmát.

Szőnyi Réka 8. c